Had gondoljam újra II.
Páros: Levi x Eren
Hossza: 1303
Történet: Armin kis idő után egyedül hagyja barátját, miután megbizonyosodott róla, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. És nem is sejtette, hogy ez indítja be az eseményeket.
2/3
// most, hogy vége az érettséginek hála annak a jó égnek legalább is az írásbelinek, elképesztő mennyire megkönnyebbültem xD de még hátra van a neheze >< a THORtúrák után igyekszem összeszedni magam, és írni valami olvashatót is, ami nem összecsapott... //
Jó olvasást (?) 😊🌈🍙
Arminnal az oldalán érkeznek meg Eren lakásához. Amint
bejutnak a házba, Eren se szó, se beszéd, előkap két tömény italt, leül a
kanapéra és erőteljesen meghúzza. A barátja úgy kapja ki a kezéből az üveget,
nehogy mégjobban a fejébe szálljon a pia.
- Eren, az nem megoldás, hogy leiszod
magad. Mond már mi történt, hogy így elrohantál onnan.
- Nem. – fejét rázza.
- Ennyire rádhajtott a csaj?
- Nem vele volt a probléma. – kis szünetet tart. – Fantasztikusan éreztük magunkat, majd a beszélgetés közben felajánlotta, hogy menjünk hozzá, ha érted mire gondolok, de akkor…
- Akkor?
- AAH! Marhaság az egész.
- Mégse lehet az, ha arra „kényszerített” hogy elgyere.
- Ott volt ő.
Magához veszi a másik piát, kibontja és meghúzza azt is.
- Ő?! Mármint Mikasa?
- Ugyan, dehogy. Neeeem. Miért lett volna ott?
- Csak megkérdeztem. Nem tudom ki lehet az az… Ő. –elhalkul beszéde és lehuppan a fiú mellé. – Bár van egy sejtésem. Levi?
Bólogat. Megint iszik. Perceken keresztül néma csend honol.
- Mikor vallod már be magadnak?
- Mégis mit? – barátjához fordul és pillantását Arminra szegeszti, szemei teljesen kitágulnak.
- Nem vagy iránta közömbös.
- Képtelenség. Gyerekkorom óta barátok vagyunk. És lehet, hogy meglepődsz azon amit most mondani fogok, de fiúk is.
- Kit érdekel? A kérdés az, hogy szereted-e?
Ad magának pár másodpercet, hogy feldolgozhassa a kérdést, majd lábait felhúzza és átkarolja. Nem tud mit tenni, hisz ő maga sincs tisztában érzéseivel. Azzal a lánnyal simán elment volna, de borzasztó féltékenység fogta el, mikor meglátta csupán beszélgetni Levit egy lánnyal. Hirtelen megcsörren a mobilja.
- Levi az. Felveszed?
- Tedd le a telót.
- Nem fog aggódni?
Válaszul megvonja vállát és tovább iszik. Odanyújtja Armin felé is, aki végül belemegy.
A hívások nem szűnnek meg, sőt egyre gyakrabban hívja Erent. Be kell látnia, ez így nem jó. Ebből még veszekedés lesz. Megígérte ugyan, hogy szól, ha baj van, de ez olyasmi, ami miatt nem akarja idegesíteni.
Hangos zaj hallatszik közvetlen közelről, valahonnan az erkély felől. A lakástömb nem nagy, csupán két emeletes, 6 lakással. Erennek a lakása a második emeleten van, erkélye előtt szép fás résszel. Felkel, megnézi mi lehet az, de az égvilágon semmit sem talál.
- Mi a baj? – csatlakozik Armin is.
- Szerintem képzelődtem.
- A-a. Én is hallottam. Olyan volt, mintha az egyik macska a szerszámok közé esett volna. Nézd, igazam is volt. – Mutat jobb kezével a kerti eszközök felé, ahonnan abban a minutumban előbukkan a szomszéd cicája. – Ezzel megoldódott a különös zaj ügye. Megnyugodhatunk.
- Meg.
Visszaültek helyükre beszélgetni.
Hajnali egy. Eren a kelleténél jobban kiszámíthatatlan állapotba került. Armin lassan indulna, előtte ágyába fekteti. Nagyon aggódik Eren miatt, de nem tud mit csinálni, ha egyszer haza is kell érnie. Nagy küzdelmek után sikerült Erennek elaludnia. Eléggé leitta magát, ahhoz, hogy hamar elaludjon. Kifelé oson barátja, gondosan rázárja az ajtót.
- Nem. – fejét rázza.
- Ennyire rádhajtott a csaj?
- Nem vele volt a probléma. – kis szünetet tart. – Fantasztikusan éreztük magunkat, majd a beszélgetés közben felajánlotta, hogy menjünk hozzá, ha érted mire gondolok, de akkor…
- Akkor?
- AAH! Marhaság az egész.
- Mégse lehet az, ha arra „kényszerített” hogy elgyere.
- Ott volt ő.
Magához veszi a másik piát, kibontja és meghúzza azt is.
- Ő?! Mármint Mikasa?
- Ugyan, dehogy. Neeeem. Miért lett volna ott?
- Csak megkérdeztem. Nem tudom ki lehet az az… Ő. –elhalkul beszéde és lehuppan a fiú mellé. – Bár van egy sejtésem. Levi?
Bólogat. Megint iszik. Perceken keresztül néma csend honol.
- Mikor vallod már be magadnak?
- Mégis mit? – barátjához fordul és pillantását Arminra szegeszti, szemei teljesen kitágulnak.
- Nem vagy iránta közömbös.
- Képtelenség. Gyerekkorom óta barátok vagyunk. És lehet, hogy meglepődsz azon amit most mondani fogok, de fiúk is.
- Kit érdekel? A kérdés az, hogy szereted-e?
Ad magának pár másodpercet, hogy feldolgozhassa a kérdést, majd lábait felhúzza és átkarolja. Nem tud mit tenni, hisz ő maga sincs tisztában érzéseivel. Azzal a lánnyal simán elment volna, de borzasztó féltékenység fogta el, mikor meglátta csupán beszélgetni Levit egy lánnyal. Hirtelen megcsörren a mobilja.
- Levi az. Felveszed?
- Tedd le a telót.
- Nem fog aggódni?
Válaszul megvonja vállát és tovább iszik. Odanyújtja Armin felé is, aki végül belemegy.
A hívások nem szűnnek meg, sőt egyre gyakrabban hívja Erent. Be kell látnia, ez így nem jó. Ebből még veszekedés lesz. Megígérte ugyan, hogy szól, ha baj van, de ez olyasmi, ami miatt nem akarja idegesíteni.
Hangos zaj hallatszik közvetlen közelről, valahonnan az erkély felől. A lakástömb nem nagy, csupán két emeletes, 6 lakással. Erennek a lakása a második emeleten van, erkélye előtt szép fás résszel. Felkel, megnézi mi lehet az, de az égvilágon semmit sem talál.
- Mi a baj? – csatlakozik Armin is.
- Szerintem képzelődtem.
- A-a. Én is hallottam. Olyan volt, mintha az egyik macska a szerszámok közé esett volna. Nézd, igazam is volt. – Mutat jobb kezével a kerti eszközök felé, ahonnan abban a minutumban előbukkan a szomszéd cicája. – Ezzel megoldódott a különös zaj ügye. Megnyugodhatunk.
- Meg.
Visszaültek helyükre beszélgetni.
Hajnali egy. Eren a kelleténél jobban kiszámíthatatlan állapotba került. Armin lassan indulna, előtte ágyába fekteti. Nagyon aggódik Eren miatt, de nem tud mit csinálni, ha egyszer haza is kell érnie. Nagy küzdelmek után sikerült Erennek elaludnia. Eléggé leitta magát, ahhoz, hogy hamar elaludjon. Kifelé oson barátja, gondosan rázárja az ajtót.
Apró nyikorgások. A bejárati ajtó végül kattan. Nem kapcsolja fel a villanyt, s úgy próbál a hálószobához közeledni. Kis időbe bele is telik, mire eljut oda. Szerencséjére a hatalmas ablakon nincs leengedve a redőny, a függöny is félig elhúzva, így a világítást a Hold adja. Halványan látszik vékony alakja az alvó fiúnak, még takarón keresztül is. Ügyel rá, hogy fel ne keltse. Finoman az ágy szélére támaszkodik és föléhajol. A takarót odébb teszi és Eren nyakára tapad.
- Hmm… Haza is értél? – Kérdezi félálmában. Az alkohol továbbra is hat, álmosan keresi a takarót. – Azt hittem nem jössz. Levi… - eltolja nyakától – mi… mi van veledh?
Mit sem ügyelve az elutasításra, folytatja tovább. Kulcscsontjára telepszik és egy nagyobb foltot hagy. Majd még egyet. És még egyet. Nem áll meg, elérkezik a mellkasához és rögtön a bimbóit kényezteti.
- Elégh. Levi, ah! Ez fájh…
A harapásra összerándul. Hangosan felnyög és a levegőben egyre sűrűsödő zihálás hallatszik. Rendesen kiütötte a pia, ám kezd kijózanodni. Ettől függetlenül ugyanúgy félálomban fekszik az ágyon és átengedi magát a férfinak.
Keze végigcsúszik hasán, majd a fiún maradt nadrágtól megszabadítja és boxerébe nyúl. Erőszakosan megragadja, és kényeztetni kezdi. Az csak könnyít a dolgán, hogy a fiú a hátára fekszik teljesen, így könnyedén hozzáfér bimbóihoz és tagjához egyaránt. Testét lassan beborítja a szívásnyomok. Egyre fájdalmasabbá válik számára minden mozdulat. Eren ekkor jön rá, hogy nincs valami rendben. Levi sose csinálná ennyire erősen. Nem stimmel. Mostmár százszázalékig tudatánál van.
- Levi? – fordulna hátra, amikor is befogja a száját és fölé kerekedik.
- Nem talált.
Minden erejét bevetve próbál ellenállni. Álmában sem gondolta volna, hogy ez megtörténhet vele. Veszi a bátorságot, és beleharap az ujjába.
- ERESSZEN! Mégis ki maga? – kiált rá és megüti. Ekkor a férfi megragadja mindkét kezét és feje fölé teszi, szabadon lévővel pedig tagját kényezteti. Hogy elkerülje a további támadásokat, lábait is kibiztosítja.
- Most játszunk egy kicsit. Maradj kussba!
- SEGÍTsh… - megcsókolja.
Egy percen belül el is megy Eren. Rettentően meg van ijedve, de nem tud mit tenni a bántalmazó ellen. Túl erős hozzá. Ránézésre harmincöt körül lehet, de jobban megfigyelve a negyvenet ütheti. Undorító. Legszívesebben ordítana, megütné és megfojtaná.
A semmiből előbukkant férfi elereszti Eren tagját, miután észrevesz egy textildarabocskát az éjjeli szekrényen, amit tökéletesnek talál a fiú elhallgattatására, és betömi vele áldozata száját.
- Olyan ártatlan vagy. Egy igazi angyal, - elmosolyodik a mocsok – kedves… Eren? Igen. A nevedet is tudom. – Vár egy kicsit és ismét kezével babrál Eren farka körül. – Most azon gondolkozol, vajon ez az őrült honnan is ismerhet. -Egy mozdulattal átfordítja hasára és kezei már megkötözve feje fölött hagyja, kényeztetésével nem áll le. – Tudod, már törzsvendégnek számítok annál a klubbnál, ahova ellátogattatok. Onnan követtelek hazáig, s megvártam míg az a szőke le nem lép. Rive sokat szokott mesélni rólad a vendégeinek, s párszor én is meghallottam. Egyből rád ismertem. Igaz az, hogy a nőkkel jól bánsz az ágyban? Ideje kipróbálnod, milyen, ha egy igazi férfival csinálod.
Kiköpi nehezen a szájából a rongyot. Egész teste és a félelem teljesen eluralkodik rajta.
- HAGYD ABBA!
- Harcias. Ezt szeretem.
- Dögölj meg te féreg.
- Köszönöm a bókot, - közel hajol a füléhez és belesuttogja a gusztustalan szavait, amitől kirázza a hideg a fiút – Eren.
Ajkait nyaka hátsó részére nyomja és nyelvével egyre lejjebb halad. Kezével nem áll meg. Könnyeden játszadozik vele. Hirtelen abbamarad. Boxere combjára kerül, s lesokkolódik. „Mi a franc?” . Az idegen egyik ujját tövig beletolja, s rá a másodikat is. A fiú forgolódik össze-vissza, megtesz minden tőle telhetőt, de még benne van az alkohol, ami kissé elképteleníti. Sose tapasztalt még ehhez hasonlót és remélte, hogy nem is kell. Egyáltalán nem készült fel erre és legszívesebben sikított volna.
- Ha ellazulsz, élvezetesebb lesz.
- Baszódj meg.
Egy önelégedett vigyor jelenik meg féreg arcán és keményen mozgatni kezdi ujjait benne. Ollózik, testével lejjebb megy és nyelvével sikosítja bejáratát. Mindeközben alul is szívásnyomokat hagy. Eren nem bírja sokáig. Akármit próbál tenni, hogy megszabaduljon erőszakolója ellen, hiába. Kezd belefáradni a reménytelen próbálkozásokba.
Percekkel később a harmadik is bekerül. Végül a negyedikre kerül sor, amire aztán totálisan nem számít. Nem. Kész. Már nem finomkodik vele. Elképesztően szenved a kíntól, beleharap karjába ahol éri, ami éppenséggel a csuklója, arcán végigfolyik könnye. A hófehér párna kicsordult vérétől elszíneződik. De nem hagyja abba az a vadállat.
- Hagyd ab-ahba… Kérlekh. – Teljesen kimerült. Mind testileg, mind lelkileg. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, ő többet nem érdekli, hogy mi lesz ez után, nem képes a továbbiakban ellenszegülni. Könnyei megerednek.
A férfi észreveszi az apró vérnyomot a párnán és meghátrál. Kiveszi Eren hátsójából ujjait, és leszáll az ágyról.
- Nem az én hibám! Nem akartam. – Eren teljesen kifáradt, még beszélni sem képes. A behatoló nagy sebességgel távozik a szobából, amint észreveszi, hogy rossz állapotban van a fiú. Nem figyelve, hogy az öngyújtóját a földön hagyja. Eren képtelen feldolgozni ezt. Gyűlöli magát. Gyűlöli az embereket is. Eren, maradék erejével felpillant, de nincs sehol az a nyomorék. Kicsit megnyugszik a tudattól, de legszívesebben sírni tudna a megaláztatástól. Majd mély álomba merül.
♒♒♒Aki eljutott idáig, annak köszönöm,
hogy olvasta (még akkor is ha esetleg nem tetszett neki).
Nem tudom előre megmondani, mikor lesz a következő
rész feltéve, de igyekszek!! ♒♒♒
Megjegyzések
Megjegyzés küldése