Sebastian örömére
Páros: Sebastian x Ciel
Korhatár: Éppenséggel van 😉
Korhatár: Éppenséggel van 😉
Huh, végre elérkezett az a pillanat is, hogy egy várva várt Kuroshitsujis ficc is felkerüljön. Már meglehetősen régóta írtam (ezért lehetnek benne durva hibák is SRRY) és az eredetinél egy pöppet rövidebb lett, 975 szó.
Történet: Minden ott kezdődött, hogy Sebastian hibázott. Ciel furcsa helyzetbe került és... Ez van.
// ápr. 22-23. MondoCon!
nagyon jó volt és elmondhatom, hogy életem első saját készítésű cosplay-e meghozta számomra a sikert. Rengetegen kértek képet mind2 nap, s nagyon büszke is vagyok erre ^^
Egy Seby is volt mellettem
(igen, tetőtől talpig mindent én csináltam)
Vityánál csak a pulcsit varrtam, illetve a mintát a szalagra.
(Oroszországgal ez a kedvenc képem)
Örömmel mondhatom, hogy ez volt életem eddigi legjobb Conja és remélem, ennél csak jobb lesz.
SOK SZERETETTEL: PETRÁNAK //
Történet: Minden ott kezdődött, hogy Sebastian hibázott. Ciel furcsa helyzetbe került és... Ez van.
-Sebastian!
Kiabálok elég jó állapotomban és a hatalmas franciaágyamon teljesen kiterülve vihorászok. Mintha egy kicsit megártott volna az alkohol, amit ma délután találtam elrejtve. Másodperceken belül nyitódik az ajtó és komornyikom toppan be rajta, igen meglepett fejjel.
- Minden rendben, Bocchan? – azonnal felteszi a kérdést, amire természetesen számítottam.
- Teljes – csuklok – Rendben!
Annyira ég a testem, mint amikor lázas voltam kiskoromban és anyukám csillapította magas testhőmérsékletem. De egész biztos vagyok abban, hogy ennek semmi köze hozzá és makkegészséges vagyok.
- Nahát! Az Úrfi megtalálta az én eldugott Catnip Tequila-mat és fogyasztott is belőle – arcán megjelenik a szokásos kaján vigyora és az ágy szélére ül, majd egyenesen felém kerekedik és két karja között fekszek – ezt nem szabadott volna, ugye ebben tisztában van?
- Fogd be! – szökkenek el és kikelek a kényelmes fekhelyemből megcélozva a fürdőszobát, hogy megmoshassam az arcom, mert túlságosan is kiszámíthatatlan állapotban vagyok.
A haladást sokkal könnyebbnek képzeltem el, és lendületből megindultam amikor az egész világ forogni kezd és éles fájdalom hasít belém. Azonnal megtorpanok, de már biztos kezek között tudhatom magam.
- Ittasan nem engedhetem el. Engedelmével…
Az ádáz démon karjaiban cipel vissza az ágyba.
- Nem mintha szükségem lenne rá – egyetlen pillantásomba minden érzelmem kifejezem, kezdve azzal, hogy mennyire meg tudnám ilyenkor ölni vagy megtenni azt, hogy nem szólok hozzá, de az annyira gyerekes lenne. Karjaimat összefonom mellkasom előtt és végül hagyom, hogy visszavigyen a takaró közé, a párnák világába.
Legbelül lángolok és hirtelen elképesztő fájdalmat érzek lentről. Meg se bírok moccanni, csak fekszek hátamon és dübörgő szívverésem hallgatom, ami kizárja az összes hangot körülöttem. Nyelni se bírtam. Nem tudom mi ez vagy miért van, hisz eddig nem fordult elő sohasem, így arra következtethetek, hogy csakis a tequila okozhatta. Francba!
- Bocchan! Bocchan, jól van?
- Se-Sebastian. Mi – nyöszörgések jönnek ki számból és eltorzult a hangom! Mit tegyek?
- Talán még nem volt az Úrfinak erekciója? Ezen eléggé meglepődök, de nincs mit tenni, ezt orvosolni kell.
- Sebastian. Mit művelsz? – távolodok el tőle, de ahogy megmozdulok újból szúrni kezd és már nem tudok elleni tenni.
- Segítek megszabadulni fájdalmától – Kezei a legrosszabb helyen tapicskolnak, ám jelen pillanatban még hang se jön ki torkomon, nemhogy ellökni magamtól.
Testem akaratomon kívül kezd el tevékenykedni és egyszercsak azon kapom magam, hogy Sebastian ölében ülök és nyelve enyém körül forog. Egyre nehezebben veszem a levegőt és nem vagyok képes betelni a mostani helyzettel, többre van szükségem. Érezni akarom a teste melegét és hozzásimulni. A fejem rettenetesen fáj és szédülök is, de nem igazán áll érdekemben ezzel foglalatoskodni, amire vágyok most, az ő.
Az egész épületben csend honol, mindenki elment már aludni, csak mi ketten vagyunk fent ebben a késői órában. Épp annyi gyertya ég a szobámban, amennyi ahhoz kell, hogy láthassuk egymást. Kellemes illat járja át a helyiséget és kellemes szellő kíséri mindezt, mivel még lefekvés előtt nyitvahagyattattam az ablakot, hogy friss levegő terítsen el, miközben alszok. A fátyolként lebegő függöny mögül a Holdnak sugarai kísérik végig fergeteges éjszakánk.
Démonom a lehető legóvatosabban lefektet és lassan kigombolja ingemet, amiben aludni szoktam és eleinte apró csókokkal halmoz el.
- Akarlakh!
- Biztos ebben, Bocchan?
Bólintok és hajolok ajkaiért. Leírhatatlan az az érzés ami bennem kavarog.
Hirtelen hideg kezek érnek hátsómhoz, és ahogy azt Sebastiantól várhattam, egyből nekilát a perverz tevékenységeinek. Kezdésnek egy ujját használja, de ha őszinte akarok lenni, ez is épp eléggé fájt, bele se merek gondolni a… Nem. Semmi.
Szerencsém van Sebastiannal, mert tudja, mikor érkezik el a pillanat, mikor kész vagyok megtenni a dolgot és nem sieti el. Ez előtt senkinek a társaságát nem kívántam ennyire.
- Készen állsz?
- Igen! Tedd be – húzom össze testem, könyörgök.
- Milyen tüzes becsiccsentve.
- Kuss! Csak csináld.
- Ha ezt tudom, már rég leitattam volna.
Ehhez inkább nem szólok semmit, engedem, hogy tegyen akármit is, ami kedvére esik és a puha takaróba valósággal belesüllyedek, miközben gyorsítja az eseményeket és a harmadik ujján is túllépve, már a negyedikkel tágít.
- Bocchan. Ég belül a teste.
- Se… - megemelkedik mellkasom és lihegve igyekszek magamhoz térni – bastian!
Egy kicsit lenyugodok és két kezemmel körbefogom természetellenesen puha és tiszta arcát, majd kisebb mosolyra húzom szám szélét.
- Bo…! – abban a pillanatban kikerekednek szemei.
- Nem erre számítottál, mi? – magamhoz húzom és csókolom meg – Tedd be! Ez parancs.
- Yes, my Lord! – ugyanaz a perverz mosoly ül ki arcára, mint amikor parancsaimat teljesíti. Na nem mintha most nem azt tenné.
- AAH!
Erőteljes fájdalom suhan át testemen és ledermedek. Szívem hatalmasat dobban és az alkohol mennyiségét jelentősen csak most érzem és Sebastian abbahagyja egy pillanatig, amíg vissza nem térek a „minden oké” állapotomba. Megragadja karom és a hátamra fordít, én meg hogy elfojtsam a hangom, a párnába temetem fejem és teljes erőmmel a szorításom.
Lassan a fél órán is túllépjük, de az élvezetek még a tetőfokon mozognak, bár fáradságom egyre jobban felszínre kerül. A harmadik újrakezdés, nem azt mondom, hogy rosszul esik és legszívesebben itt és most abbahagynám, de már igazán furcsa érzés ez az egész.
Túlfűtöttség, morajok, lágy fény, Sebastian és én.
- Nehm bírom tovább.
- Sose hagyja abba azt, amibe egyszer belevágott.
- De… - beleharapok alsó ajkamba és elfojtok egy enyhe kitörést.
- Nemsokára kész.
- Sebastian. Seh… S e b a s t i a n.
Légzésem szaggatottabb és szaggatottabb. Ha minden áron be akarja fejezni, hát legyen. Megteszek mindent. Rásegítek egy kicsit és egy perc múlva mindketten a csúcsra jutunk. Hátradől a hatalmas ágyban, engem magában húzva és hangos lihegés tölti ki a szobát.
Másnap a szokásos teendőimet végzem, mivel a papírok még nem tanulták meg magukat kitölteni. Sebastian benyit a szokásos süteménnyel, mely a munka elvégzéséhez egy meglehetősen fontos dolog, majd elém helyezi. Már megint a kaján vigyora. Kezembe veszem a villám s megkezdem az egyik felénél, mire egy kicsit sűrűbb állagú törtfehér színű vanília kifolyik belőle. Sóhajtok. Felkelek és kisétálok. A kijáratnál megfordulok.
- Találkozunk a szobámban! – azzal elegánsan elsétálok…
Kiabálok elég jó állapotomban és a hatalmas franciaágyamon teljesen kiterülve vihorászok. Mintha egy kicsit megártott volna az alkohol, amit ma délután találtam elrejtve. Másodperceken belül nyitódik az ajtó és komornyikom toppan be rajta, igen meglepett fejjel.
- Minden rendben, Bocchan? – azonnal felteszi a kérdést, amire természetesen számítottam.
- Teljes – csuklok – Rendben!
Annyira ég a testem, mint amikor lázas voltam kiskoromban és anyukám csillapította magas testhőmérsékletem. De egész biztos vagyok abban, hogy ennek semmi köze hozzá és makkegészséges vagyok.
- Nahát! Az Úrfi megtalálta az én eldugott Catnip Tequila-mat és fogyasztott is belőle – arcán megjelenik a szokásos kaján vigyora és az ágy szélére ül, majd egyenesen felém kerekedik és két karja között fekszek – ezt nem szabadott volna, ugye ebben tisztában van?
- Fogd be! – szökkenek el és kikelek a kényelmes fekhelyemből megcélozva a fürdőszobát, hogy megmoshassam az arcom, mert túlságosan is kiszámíthatatlan állapotban vagyok.
A haladást sokkal könnyebbnek képzeltem el, és lendületből megindultam amikor az egész világ forogni kezd és éles fájdalom hasít belém. Azonnal megtorpanok, de már biztos kezek között tudhatom magam.
- Ittasan nem engedhetem el. Engedelmével…
Az ádáz démon karjaiban cipel vissza az ágyba.
- Nem mintha szükségem lenne rá – egyetlen pillantásomba minden érzelmem kifejezem, kezdve azzal, hogy mennyire meg tudnám ilyenkor ölni vagy megtenni azt, hogy nem szólok hozzá, de az annyira gyerekes lenne. Karjaimat összefonom mellkasom előtt és végül hagyom, hogy visszavigyen a takaró közé, a párnák világába.
Legbelül lángolok és hirtelen elképesztő fájdalmat érzek lentről. Meg se bírok moccanni, csak fekszek hátamon és dübörgő szívverésem hallgatom, ami kizárja az összes hangot körülöttem. Nyelni se bírtam. Nem tudom mi ez vagy miért van, hisz eddig nem fordult elő sohasem, így arra következtethetek, hogy csakis a tequila okozhatta. Francba!
- Bocchan! Bocchan, jól van?
- Se-Sebastian. Mi – nyöszörgések jönnek ki számból és eltorzult a hangom! Mit tegyek?
- Talán még nem volt az Úrfinak erekciója? Ezen eléggé meglepődök, de nincs mit tenni, ezt orvosolni kell.
- Sebastian. Mit művelsz? – távolodok el tőle, de ahogy megmozdulok újból szúrni kezd és már nem tudok elleni tenni.
- Segítek megszabadulni fájdalmától – Kezei a legrosszabb helyen tapicskolnak, ám jelen pillanatban még hang se jön ki torkomon, nemhogy ellökni magamtól.
Testem akaratomon kívül kezd el tevékenykedni és egyszercsak azon kapom magam, hogy Sebastian ölében ülök és nyelve enyém körül forog. Egyre nehezebben veszem a levegőt és nem vagyok képes betelni a mostani helyzettel, többre van szükségem. Érezni akarom a teste melegét és hozzásimulni. A fejem rettenetesen fáj és szédülök is, de nem igazán áll érdekemben ezzel foglalatoskodni, amire vágyok most, az ő.
Az egész épületben csend honol, mindenki elment már aludni, csak mi ketten vagyunk fent ebben a késői órában. Épp annyi gyertya ég a szobámban, amennyi ahhoz kell, hogy láthassuk egymást. Kellemes illat járja át a helyiséget és kellemes szellő kíséri mindezt, mivel még lefekvés előtt nyitvahagyattattam az ablakot, hogy friss levegő terítsen el, miközben alszok. A fátyolként lebegő függöny mögül a Holdnak sugarai kísérik végig fergeteges éjszakánk.
Démonom a lehető legóvatosabban lefektet és lassan kigombolja ingemet, amiben aludni szoktam és eleinte apró csókokkal halmoz el.
- Akarlakh!
- Biztos ebben, Bocchan?
Bólintok és hajolok ajkaiért. Leírhatatlan az az érzés ami bennem kavarog.
Hirtelen hideg kezek érnek hátsómhoz, és ahogy azt Sebastiantól várhattam, egyből nekilát a perverz tevékenységeinek. Kezdésnek egy ujját használja, de ha őszinte akarok lenni, ez is épp eléggé fájt, bele se merek gondolni a… Nem. Semmi.
Szerencsém van Sebastiannal, mert tudja, mikor érkezik el a pillanat, mikor kész vagyok megtenni a dolgot és nem sieti el. Ez előtt senkinek a társaságát nem kívántam ennyire.
- Készen állsz?
- Igen! Tedd be – húzom össze testem, könyörgök.
- Milyen tüzes becsiccsentve.
- Kuss! Csak csináld.
- Ha ezt tudom, már rég leitattam volna.
Ehhez inkább nem szólok semmit, engedem, hogy tegyen akármit is, ami kedvére esik és a puha takaróba valósággal belesüllyedek, miközben gyorsítja az eseményeket és a harmadik ujján is túllépve, már a negyedikkel tágít.
- Bocchan. Ég belül a teste.
- Se… - megemelkedik mellkasom és lihegve igyekszek magamhoz térni – bastian!
Egy kicsit lenyugodok és két kezemmel körbefogom természetellenesen puha és tiszta arcát, majd kisebb mosolyra húzom szám szélét.
- Bo…! – abban a pillanatban kikerekednek szemei.
- Nem erre számítottál, mi? – magamhoz húzom és csókolom meg – Tedd be! Ez parancs.
- Yes, my Lord! – ugyanaz a perverz mosoly ül ki arcára, mint amikor parancsaimat teljesíti. Na nem mintha most nem azt tenné.
- AAH!
Erőteljes fájdalom suhan át testemen és ledermedek. Szívem hatalmasat dobban és az alkohol mennyiségét jelentősen csak most érzem és Sebastian abbahagyja egy pillanatig, amíg vissza nem térek a „minden oké” állapotomba. Megragadja karom és a hátamra fordít, én meg hogy elfojtsam a hangom, a párnába temetem fejem és teljes erőmmel a szorításom.
Lassan a fél órán is túllépjük, de az élvezetek még a tetőfokon mozognak, bár fáradságom egyre jobban felszínre kerül. A harmadik újrakezdés, nem azt mondom, hogy rosszul esik és legszívesebben itt és most abbahagynám, de már igazán furcsa érzés ez az egész.
Túlfűtöttség, morajok, lágy fény, Sebastian és én.
- Nehm bírom tovább.
- Sose hagyja abba azt, amibe egyszer belevágott.
- De… - beleharapok alsó ajkamba és elfojtok egy enyhe kitörést.
- Nemsokára kész.
- Sebastian. Seh… S e b a s t i a n.
Légzésem szaggatottabb és szaggatottabb. Ha minden áron be akarja fejezni, hát legyen. Megteszek mindent. Rásegítek egy kicsit és egy perc múlva mindketten a csúcsra jutunk. Hátradől a hatalmas ágyban, engem magában húzva és hangos lihegés tölti ki a szobát.
Másnap a szokásos teendőimet végzem, mivel a papírok még nem tanulták meg magukat kitölteni. Sebastian benyit a szokásos süteménnyel, mely a munka elvégzéséhez egy meglehetősen fontos dolog, majd elém helyezi. Már megint a kaján vigyora. Kezembe veszem a villám s megkezdem az egyik felénél, mire egy kicsit sűrűbb állagú törtfehér színű vanília kifolyik belőle. Sóhajtok. Felkelek és kisétálok. A kijáratnál megfordulok.
- Találkozunk a szobámban! – azzal elegánsan elsétálok…
// ápr. 22-23. MondoCon!
nagyon jó volt és elmondhatom, hogy életem első saját készítésű cosplay-e meghozta számomra a sikert. Rengetegen kértek képet mind2 nap, s nagyon büszke is vagyok erre ^^
Egy Seby is volt mellettem(igen, tetőtől talpig mindent én csináltam)
Vityánál csak a pulcsit varrtam, illetve a mintát a szalagra.
(Oroszországgal ez a kedvenc képem)
Örömmel mondhatom, hogy ez volt életem eddigi legjobb Conja és remélem, ennél csak jobb lesz.
SOK SZERETETTEL: PETRÁNAK //
Megjegyzések
Megjegyzés küldése