All the best poeple are crazy
 |
| * ELENTORI-nak csodálatos munkája THX * |
Páros: Bill x Dipper (de igazából csak úgy van)
Hosszúság: 372 szó...
Történet: Őszintén... Ez csak jött nálam, Hirtelen felindulásból keletkezett ez a kis valami. Máshogy nem is tudom nevezni. Szóval, el kell olvasni, akkor lesz értelme.
// "Írói" hozzászólás: Titinek tetszett. Remélem nektek is tetszik. Jó olvasást ^^ //
...
..
.
-HAGYD OTT!
- Mit kéne tennem?
Közeledik. Bill felém tart.
- Fuss, ha tudsz. Ha meg tudsz szabadulni tettedtől.
- Nem akartam.
- Megértem. – Elfordul és elindul az ellenkező irányba.
Szívem a torkomban dobog és nem hagy. Megnyugodni? Miket nem képzelek. Ez a hallucináció?
Vajon tényleg Ő van előttem? Próbálom megérinteni testét, talán megőrültem.
- A te hibád. – Tapodtat se mozdulok. Legbelül szétrobbannék, kifutnék az elfajzott és kegyetlen világból. – Ezt nem… Sose tettem volna meg.
- Pedig te voltál az, Pinetree.
- Hazudsz.
Térdeim a földbe csapódnak és könnyek hullnak alám. A férfi egyszer csak megfordul, tesz felém két lépést. Édes álmomból mikor szabadulok?
- Ilyennek ismersz?
- Ahogy mondod. Vagy használjam inkább a megbízhatót? Nem…
Csend honol. Az állatok jól teszik, hogy nem jönnek a közelünkbe. Ez egy gyilkos.
- Dipper. Tagadod a tagadhatatlant? Nem te vagy.
- Igazad van. Ez nem én vagyok és nem én követhettem el.
- A hazugságot sose igyekezz igazzá tenni. Neked nem menne.
- A többiek csak… Elmentek meglátogatni… Soos-t. Tudom.
- Szegénykém. Teljesen bekattantál. - Leereszkedik hozzám a sárga démon. Mindig is hazug volt. Jót tenni. Talán nem is tudja mit jelent ez a két szavacska. Egyik kezét egyre közelebb tolja arcomhoz. Hányinger kerülget. A vérszag egyre jobban belep mindent. Mintha tűz pattogna mellettem, lehetséges?
- Mabelt akarom. Az én édes testvérem!!!
- Dipper! – csettint, mint egy kutyának. – Fogd már fel, hogy nincs többé. Nézz már magadba. Ne aggódj, majd én segítek neked rendbehozni mindent, mit tettél.
Még közelebb hajol és mikor karmaival torkomhoz érne, felébredek.
Álom? Szerencse. Arcom elé emelem kezeim, hogy beletúrjak hajamba a megkönnyebbülés végett, de lefagyok. Jéghideg van. Tenyeremet vér borítja be. Biztos vagyok, hogy nem az enyém. Nem sérültem meg.
„Pinetree. Mostmár elhiszed?”
Az erős emberek nem sírnak. És én mégis? Leteszem a földre mocskos végtagjaim és a nedves füvön csúsztatom. Valami kemény és rideg. Megragadom.
- Ez nem lehet.
Félek körbenézni. Mabel keze nem meleg. Mit kéne csinálnom?
- Felfogtad?
- Bill. Bill Cipher. Te…
- Nem… Te.
Sós víz jön ki belőlem. Könny. Kell pár perc, szükségem van a csendre. Az élő felém hajol, megfoszt a fénytől. Várjunk! Hisz éjszaka van. Elvigyorodok. A tűz csóvái teljesen körbezárnak.
- Szabaduljunk meg együtt a kínoktól. Benne vagy?
- Benn...
- Mit kéne tennem?
Közeledik. Bill felém tart.
- Fuss, ha tudsz. Ha meg tudsz szabadulni tettedtől.
- Nem akartam.
- Megértem. – Elfordul és elindul az ellenkező irányba.
Szívem a torkomban dobog és nem hagy. Megnyugodni? Miket nem képzelek. Ez a hallucináció?
Vajon tényleg Ő van előttem? Próbálom megérinteni testét, talán megőrültem.
- A te hibád. – Tapodtat se mozdulok. Legbelül szétrobbannék, kifutnék az elfajzott és kegyetlen világból. – Ezt nem… Sose tettem volna meg.
- Pedig te voltál az, Pinetree.
- Hazudsz.
Térdeim a földbe csapódnak és könnyek hullnak alám. A férfi egyszer csak megfordul, tesz felém két lépést. Édes álmomból mikor szabadulok?
- Ilyennek ismersz?
- Ahogy mondod. Vagy használjam inkább a megbízhatót? Nem…
Csend honol. Az állatok jól teszik, hogy nem jönnek a közelünkbe. Ez egy gyilkos.
- Dipper. Tagadod a tagadhatatlant? Nem te vagy.
- Igazad van. Ez nem én vagyok és nem én követhettem el.
- A hazugságot sose igyekezz igazzá tenni. Neked nem menne.
- A többiek csak… Elmentek meglátogatni… Soos-t. Tudom.
- Szegénykém. Teljesen bekattantál. - Leereszkedik hozzám a sárga démon. Mindig is hazug volt. Jót tenni. Talán nem is tudja mit jelent ez a két szavacska. Egyik kezét egyre közelebb tolja arcomhoz. Hányinger kerülget. A vérszag egyre jobban belep mindent. Mintha tűz pattogna mellettem, lehetséges?
- Mabelt akarom. Az én édes testvérem!!!
- Dipper! – csettint, mint egy kutyának. – Fogd már fel, hogy nincs többé. Nézz már magadba. Ne aggódj, majd én segítek neked rendbehozni mindent, mit tettél.
Még közelebb hajol és mikor karmaival torkomhoz érne, felébredek.
Álom? Szerencse. Arcom elé emelem kezeim, hogy beletúrjak hajamba a megkönnyebbülés végett, de lefagyok. Jéghideg van. Tenyeremet vér borítja be. Biztos vagyok, hogy nem az enyém. Nem sérültem meg.
„Pinetree. Mostmár elhiszed?”
Az erős emberek nem sírnak. És én mégis? Leteszem a földre mocskos végtagjaim és a nedves füvön csúsztatom. Valami kemény és rideg. Megragadom.
- Ez nem lehet.
Félek körbenézni. Mabel keze nem meleg. Mit kéne csinálnom?
- Felfogtad?
- Bill. Bill Cipher. Te…
- Nem… Te.
Sós víz jön ki belőlem. Könny. Kell pár perc, szükségem van a csendre. Az élő felém hajol, megfoszt a fénytől. Várjunk! Hisz éjszaka van. Elvigyorodok. A tűz csóvái teljesen körbezárnak.
- Szabaduljunk meg együtt a kínoktól. Benne vagy?
- Benn...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése