Próbálkozni lehet

Fandom: Yuri on ice
Páros: Viktor x Yuuri
Hosszúság: 920 szó

Történet: A kis nyomiságom a jövőbe tekint. Yuuri odaköltözött Vityához és minden tök happy. Nagyon kis fluff lett meg olyan ew~~
Remélem tetszeni fog. (a vastag, dőlt betűsek a megadott szavak, drága Dorina által)


// Ma Con volt és elmondhatom, hogy ez volt eddigi életem legsikeresebb Conja. Párommal közösen cosplayeztünk és ő Erosos Yurioként volt jelen, én meg pici Vityaként ^^ //

Valamikor a Grand Prix után, Szentpétervárban:

                Fél órás futás és minden sokkal jobban megy, bár az edzésnek itt nincs vége mára. A konyhába veszem az irány és nekiállok reggelit készíteni. Mint éhező vadak a friss hús illatára, úgy jelennek meg Otabekék, csak álmosan. Nem kértem, de igazán figyelmes tőlük, hogy megterítenek és ennyivel is besegítenek az előkészülésben. Rájuk mosolygok és hamar elkészülünk. Viktor még mindig sehol.
                Kopogok. Síri csend van. Nincs mit tenni, lenyomom az ajtó kilincsét. Az ajtót résnyire kinyitom, bemegyek és aggaszt a látvány. Reggel valahogy még nem ilyen állapotban volt. A takaró a földön hever, a párnák úgyszintén, de még így is párom takaróba van bugyolálva. Megható, milyen aranyos tud lenni ilyenkor. Először is a függönyt veszem kezelésbe, hogy némi napfény is bejuthasson a sötét szobába. Tudom, ezért meg fog ölni, de tehetek mást? A napfény szétárad a szobában, s a nyitott ablakon keresztül kellemes illat szállingózik be. Óvatosan az ágy szélére helyezem magam, közvetlen Viktor mellé.
 - Jó reggelt álomszuszék… - simítok végig puha arcán.
Semmi válasz.
                Semmi előjel nélkül megragadja a karom és az ágyba ránt, egyenesen meztelen felsőtestére. Eléggé zavarban vagyok. Nagyon kedvelem Viktort, de annyira idegesít, hogy ilyen helyzetekben nem tudom mi tévő legyek. Öleljem meg? Viselkedjek kicsit Erososabban? Mit csináljaaak?!
 - Yu~ri… Jó reggelt! – Szorosabban magához ölel, majd rátér a hajamra, amit finoman simogat (és be kell valljam, nagyon jól esik).
 - Menni kéne kajálni. Yurioék ránk várnak és szerintem már nagyon éhesek lehetnek.
 - Tudnak nélkülünk is élni, nem?
 - Viktor – folytatnám tovább a mondatot, de elcsitít és mellkasára nyomja vissza fejem. Baka! Ez így igazán szép és jó, viszont már várnak ránk.
                Tíz perc. Pontosan. Ennyi kellett ahhoz, hogy eleresszen és le tudjunk jönni. A többiek biztos a hajukat fonják.
 - Csipkerózsika végre hercegre talált? Csakhogy felkeltél. – Csodálatos köszöntés fogadja Yurio-tól.
Leülünk és szépen megreggelizünk.

Késő délután:

                Az egész csarnokban más nem hallatszik, csak a korcsolyának a jégen való csapódása illetve a súrolódása. Néha- néha elindul a zene is, maximum pár másodpercre. Az itteni sokkal tágasabb a Hasetsu-inál. Imádok a jégen lenni. Ilyenkor szabadnak és kötetlennek érzem magam. A reflektorok fényeit is magaménak tudhatom, ellopom őket mások elől. Igen. Szeretek a középpontban lenni, de őszintén, kizárólag itt, a saját kis „színpadomon”. Az a legjobb, mikor egyedül élvezhetem ezeket a pillanatokat, ám ő is itt van. Még mindig az edzőm, ha fogalmazhatok így. Bármit teszek, ő bámul. Csinálok egy dupla flip-et, de ő akkor is bámul. Hármas axel. Ne vedd le rólam a szemed!
                A nosztalgia kedvéért a short programot előadom, majd lemegyek a pályáról. Egyenlőre elég ennyi. Nagyobb lendülettel ülök le a padra, táskámat közelebb húzom és felnézek edzőmre. Gyors kutatni kezdek.
 - Viktor!
 - Igen?
 - Gyere ide légyszi.
A mit sem sejtő Viktor helyet foglal közvetlen közelemben és egy hirtelen mozdulattal a szájába tömöm a pillecukrot. Pillanatnyi sokk.
 - Hogy a Szaturnusz essen beléd! – kiállt fel teli szájjal. Annyira gyönyörű!
 - Hm… Azt akarod, hogy ő is belém essen?
 - Miii? NEM! Hogy érted, hogy ő is? A végén féltékeny leszek.
Szemeim forgatom. Nincs mit tenni, annyira szeret mindent túldramatizálni. Sáljánál fogva rántom magamhoz közel, majd érzékien csókolom meg. Rögtön kapcsol és nyelvét már számba helyezi.
 - Yuuuu~ri… - Csók követi a csókot. A hideg csarnok hőmérséklete, mintha megnövekedett volna, vagy csak én szerintem van így?
 - Viktor. Vi-viktor. Pihenni jöttem le a jégről, nem…
 - Nem micsoda?
 - Nem…
 - Mond ki! – mosolyog azzal a tökéletes mosolyával.
 Erőteljesen megrázom a fejem, ezzel is jelzem az erős elutasításomat. Viktornak nem kell több, azonnal rámmozdul, de nem megy tovább néhány francia csóknál. Pedig már beletörődtem abba, hogy itt fogjuk csinálni. Kár.
                Végül azzal zárult a történet, hogy Vitya felrángatott a pályára és még két órán keresztül közösen gyakoroltunk vagy éppen hülyéskedtünk. Megjelentek Otabekék.
                A szélére kihúzódunk a jégnek és leállunk beszélgetni egy keveset.

Vacsora után, otthon:

                Nehéz nap, megérdemelt lazítás. A zuhany alatt mindig is imádtam tartózkodni. Szabadon gondolkodhatok vagy akár mentálisan és fizikailag is felfrissülhetek. Észreveszek magamon egy enyhe lila foltocskát valahol a derekam közelében. Fogalmam sincs, hogy hogy kerülhetett oda, remélem nem lesz se nagyobb se súlyosabb. 

                Egyszál alsónadrágban és törölközővel a kezemben térek vissza a szobámba, ahol frissen és üdén vár a párom. Lépek egyet az ágy felé és tudomásul kell vennem, hogy itt bajok lesznek. Kicsit izgultabb állapotba kerültem. Néha igazán azt érzem, Eros felülkerekedik bennem. Viktor ott fekszik az ágyban. Legszívesebben letámadnám és… *csupa piszkos dolgok helye* . Igen az is jó ötlet lenne. 

 - Sokat kellett várnod rám? – Abban a pillanatban, mikor elfekszik az ágyon az orosz férfi, fogom magam, rengeteg bátorságot merítek és lovagló pózban ráülök. 

 - Haha… Ha sokat is vártam volna, z mindent kárpótolt volna! – Kezeit derekamra helyezi és gyengéden lefele kezdi csúsztatni.

 - A szavakkal csak ügyesen, mert összefestelek, mint Picasso a vásznat! 

A semmiből előbukkant ecsettel végighúzok egy csíkot a már megint meztelen hasán, amikor váratlanul betoppan Yurio.

 - Öhm… Sziasztok.

Amekkora lendülettel jött, olyan lendülettel is távozott. 

               Másodperces sokk. Majd visszatérünk oda, ahol abbahagytuk, ám én itt be is fejezem. Borzasztóan fáradt vagyok és nem szeretném ezzel lehangolni Viktort, de most nem megy. Most gondolhattok akármit, hogy az előbb pedig te kezdeményeztél és ilyen kanos voltál, olyan kanos voltál…  

 - Bocsánat, ez most… eh.

 - Nem hiszlek el. – Csóválja a fejét. Tényleg nagyon sajnálom, de ez van. 

Hálás vagyok, hogy nem hisztizik, de már ő nagyon is akarja, hanem szép csendben lefekszik mellém és hátulról megölel. Hát, ennyivel kell beérnetek. Ma nem volt szex (csak majdnem), de talán a következő alkalommal arra is kerítek sort.