N i c o t i n e

Eddigi legjobb szerkesztésem *proud*

Fandom: Útvesztő (James Dashner) / de tegyük hozzá, hogy élőszerepes, szóval a színészeket használtam fel eme csodálat megírásához /
Páros: Dylan x Thomas
Hossza: 1385 szó
Korhatár: 18+
 

A két srác kiül a csillagos ég alá, és Dylan tesz róla, hogy Thomas még véletlenül se essen depresszióba. 
A ficc címét ihlette : Panic! at the Disco : Nicotine

 // Imádom ezt a fandomot és újult erővel tértem vissza köszönhető James Dashnernek, aki miatt a két színész közelebb kerülhetett egymáshoz a fanfiction írás világába. Wattpadon rengeteg jó visszajelzést kaptam, és nagyon remélem,hogy ti, akik itt is olvassátok a történeteimet, szintén meg vagytok elégedve. 💓
Köszönöm, hogy időt szakítotok rám és remélem nem utáltok meg, hogy folyton eltűnök. (tudom... hogy a VESZETT vinne el  xD/

Wattpadon ITT találtok meg.  //

-----WARNING-----

  

C o n t a i n s    s e x     s c e n e .

V u l g a r    w o r d s .

- Nézd! Az a csillag nagyon fényesen csillog. Elképesztő… - fogja meg barátja kezét Dylan.
- Igen. Elképesztő – pillant fel a kristálytiszta égboltra Thomas. Vesz egy mély levegőt és teljesen ellazul. A két srác egy pokrócon fekszenek egymás mellet, közel húzódva egymáshoz.
- Olyan szép. Akárcsak te, Thomas.
Néma csend telepedik rájuk. Thomas érzi magán, hogy az arca ég a bóktól. Közelebb megy hozzá.
- Belegondoltál, hogy amit mi látunk, csupán nagyon kicsi része annak, ahányan valójában is vannak. És ha egy meghal, arról csak sokkal később értesülünk? Lehet, addig mi is meghalunk.
- Lehet. Épp ezért ki kell használni, amíg vannak.
- Igen.
Néha, fel-felbukkan egy repülő az égbolton. Tovább repül. Egymáshoz bújnak, szorosabban, mint addig. Thomas lehunyja szemeit és álmodozni kezd. Dylan felé fordítja tekintetét és egy csókot ad a vállára. 
- Dyl…
- Mond csak.
- Egyszer eltűnnek.
- De majd csak később.
-  De el fognak.
- Egyszer mindenképp.
- Akárcsak mi.
- Ne is gondolj ilyenekre. Az még messze van! - Felül Thomas és felhúzza térdeit. Dylan is elhagyja fekvő pozícióját és átöleli szerelmét.
- Félek. Hogy elveszítelek.
- Sose fogsz. – Óvatosan végigsimít nedves arcán és állát maga felé irányítja. – Ígérem!
Puha ajkaik egymáshoz préselődnek és egy könnyekkel fűszerezett csók. ÉS még egy. A levegő kezd hűlni.
- Kezdek fázni. Nem ülünk be a kocsiba?
- De – először Dyl kel fel, majd segít Thomasnak és a kocsi felé veszik az irányt. Beülnek a meleg járgányba és Dylan tölt mindkettőjüknek egy bögre teát.
- Így jobb, életem?
- Sokkal – és megcsókolja. Thomas lassan elveszi Dyl kezéből a teát, leteszi a két bögrét, és lovagló pózban elhelyezkedik a fiú ölében. Ajkait hozzápréseli a másikéhoz, mire Dylan kezeit barátja csípőjére csúsztatja. A csók egyre vadabb lesz és Thomas a bejutásért könyörög, a legaranyosabb nyögéseket kiadva magából. Ez teszi igazán ellenállhatatlanná. Nyelvükkel felfedezik egymást, majd Dylan rátér Thomas füle mögötti részre, onnan a nyakára, ahol eleinte apró, később egyre nagyobb nyomokat hagyva az érzékeny bőrön. A kocsiban már elég meleg van ahhoz, hogy levehessék a rétegeket egymásról és egy nagy lendülettel felső ruházatuk a hátsó ülésen landol. A levegő izzik a két srác között.
                Dylan kezei elkezdenek mozogni a fiú testén, egyikkel a háta fele, másikkal inkább a nadrágja fele halad, Thomast őrületbe kergetve ezzel. Eléggé tapasztalt már abban, hogy tudja, mit szeret társa, és mivel tudja a leghamarabb a csúcs közelébe vezetni Thomas. A csókokkal lejjebb megy, egészen a mellbimbókig. Megáll egy pillanatra és a két gyönyörű barna szempárba pillant.
- Tommy – hangja akadozik – annyira szép vagy.
A kedves szótól elpirul, és teste remegni kezd. Akaratlanul is Dylan barna hajába túr és közelebb húzódik hozzá egy csókra. Ez az a pillanat, amikor Dylan már nem tud parancsolni a vágyainak.
                Egy szempillantás alatt felkapja a vékony testét Thomasnak, és a hátsó ülésekre ügyeskedi magukat, ahol lefekteti, és fölékerekedik. Az övet kínzó módon, a lehető leglassabban szedi le róla és grimaszos mosolyt mereszt az alatta szenvedő fiúra. A nadrág gyorsan lekerül Thomasról és Dylan már neki is fog a kényeztetésnek. Először kezével érinti meg az álló tagot. A nyögés hangosan tört volna fel torkából, de egy hirtelen ajak csap le rá.
Thomas érzi, hogy szíve gyorsan ver, egész teste ég és átkarolja Dylan nyakát. A fiú keze a másik farkán sebesen mozog és teljesen belemerül a pazar látványba, így szünet nélkül folytatja. Nem nehéz észrevennie, hogy partnere nemsokára a csúcsra jut, de ilyen korán nem engedheti. Még nem. Dylan nyelve a végén játszadozik, ami csak ront a helyzeten. Thomas mellkasa kidomborodik és felkiállt, hogy nem bírja tovább. A gyötrések sorozata nem ért véget. Ugyan csak 1-2-szer engedi mélyre a merev tagot a srác, aztán áttér a hátsó bejárat tágítására.
                Thomas eléggé tapasztalt volt e téren, hisz köztudott, hogy nem ez az első alkalma Dylannel és az ő csodálatával. Előtte alig volt párkapcsolata, de ha volt, azzal sem jutott messzebb egy puszinál, legjobb esetben egy csóknál. Dylan volt számára a megváltás, aki tényleg ért is a dologhoz és vele bárhol, bármikor képes lefeküdni. Azért vannak határok. Például tabu nyilvánosan, amikor mindenki láthatja őket és az egyetlen, amit ki nem állhat Thomas. A koszos helyek.
                 Vissza az eseményekhez. Dylan két ujjal hatol bele és egyből ollózni kezd, hogy minél előbb saját tagját tehesse be és a mámortól ittas kedvesét a mennyországba juttathassa.
- Dyl! Kérh… Kérlek. Tedd már be! A bökött mindenit.
- Nyugalom édesem. Nemsokára meglesz. – kaján vigyor ül ki rá és a harmadik ujjával is megajándékozza a szőke szépséget. Thomas kezdi érezni a feszültséget, mely szinte gyötrelmes fájdalommá alakul át, és majdnem az őrületbe kergeti. Közel jár a kielégüléshez, de Dylan nem hagyja. Szünetet tart.
- Ne csináld, könyörgöm… Ne.
- Nem hagyom, hogy idő előtt menj el – arcán végigsimít és beleharap az alsó ajkába, erősen megszívja. – Ne beszélj. Csak várj.
Erőteljes morgás hallatszik Thomasból. Dylan kénytelen belátni, hogy ez nem mehet így tovább, egyiküknek sem jó, ha visszafogják magukat.
- Készen állsz?
- Rád mindig – zihál, és megragadja a pólóját, hogy lehetősége legyen egy csókot lopni, annak ellenére is, hogy nem lenne lopás. Itt szakad el a cérna Dylannél, és határozott mozdulattal hatol Thomasba. Rohadt nagy szerencséjük van, hogy éjjnek évadján senkinek sem jut eszébe egy kellemes sétát megejteni.
                Nem mozdul. Vet egy pillantást a fiúra, akinek apró izzadságcseppek jelennek meg a kipirult arcán. Már éppen tátja a száját, hogy rászóljon Dylre, hogy mozogjon már, mert iszonyatosan kezd kényelmetlenné válni a helyzet. Nekilát a kényeztetésnek. A fiút körülfogja a szűk bejárat, de ez csak fokozza vágyát, hogy mentem megerőszakolja. Pontosabban: „megerőszakolja”. Eleinte visszafogottan és lassan csinálja. Thomas hisztérikusan nyavajog.
- Ennyire nem bírsz magaddal?
- Neh… nem. D-Dylan! Dylan… Dyl. Még!
Hogy enyhítse a csillapíthatatlant, puszit nyom szájára, megnyalja alsó ajkát, jelezve a bejutási szándékát. Thomas természetesen nem utasítja vissza az ajánlatot és résnyire kinyitja, ekkor Dylan nyelve már át is siklik a másik fogai közé. A levegő visszhangzik a hangos nyögéstől illetve a zihálástól. Mostanra az autóban kétszer olyan meleg lett, mint amilyen szeretkezésük kezdete előtt volt. Kint sincs borzalmasan hideg, mivel a tavasz utolsó napjainak is hamarosan vége, de nincs ellenükre az a pár plusz fok.
                Dylan mélyebbre ereszkedik Thomasban. Pár perc múlva a fekvő háta alá nyúl, majd komótosan felemeli, magára húzva. Dyl az ülésre ül ölében a szerelemtől ittas Tommyval. Mutatóujját egy igen kívánatos úton vezeti végig, a mellkasától egészen a medencéjéig. Pillantása majdnem felperzseli a fiút. A finom, puha bőr az érintés mentén libabőrös lesz.  Dylan, Thomas nyakának támasztja a fejét, és megcsapja az az édes illat, amit oly annyira szeret. Thomas illata. Fogait belemélyeszti az érzékeny vállába, amitől majdnem el is élvez, csupán ettől. Csípőjénél erősen megragadja. Sunyin elmosolyodik Dylan.
                 Thomas torkából kitör egy sikoly, és a fehér sperma bepiszkítja a barna pólóját és meztelen hasát. Fokozódik a zihálás mind a két félnél, de megkönnyebbülnek, ugyanis az izgalom már teljesen felpezsdítette őket. Pár percig meg se moccannak, próbálnak megnyugodni és az extázis utáni nyugalmat elérni. Dylan vigyáz Thomasra, miközben az ülésre helyezi. Lassan kicsusszan belőle.
- Isteni voltál, gyönyörűségem.
- Hogyhogy csak voltam? Hah… - nehézkesen jönnek ki a szavak zihálásától.
- Nem úgy értettem… - orrát az arcához nyomja. – Nagyon szeretlek.
- Én ish… Szeretlek.
                A túlfűtött kocsi után meglehetősen kellemes a kinti friss levegő. Epekedő szemmel mered Dyl a szőke angyalra, miközben a motorháztetőn foglal helyet. Kissé szétterpeszti lábait, karját a fiú felé nyújtja, ezzel jelezve, hogy szeretné, ha odamenne hozzá. Dylan nem habozik, nyomban ott terem újra vékony, elegáns lábai között és magához öleli szerelmét. Thomas előkapja zsebéből a cigit és ösztönösen megkínálja a másikat is, aki elfogad egy szálat. Rágyújtanak.
- Ez jól esett.
- Túl ellenállhatatlan voltál ahhoz, hogy érintetlenül hagyjalak – vonta meg vállát Dylan és egy könnyű csókot ad a szája sarkába.
- Te aztán mindig is különösen vigyáztál az egészségemre.
- Csak azt hittem, hogy megint depressziós leszel. És az senkinek sem jó, hidd el.
- Szemét! – gyorsan szippant egyet az égő szálból, nyakát átkarolva magához húzza és ajkaik egymáshoz préselődnek.
- Imádom a bökött formádat, édesem.
- Az én Zöldfülűm.
- Na jóóó. Most hagyd abba, vagy itt helyben addig erőszakollak, amíg a formás segged már könyörögni nem fog a befejezésért.
- De Dyl…
Dylan párja szájára hajol. A kíméletlen csókok hatására Thomas ledermed, és a csikket leejti a földre. Dylan ugyanezt teszi, azzal a különbséggel, hogy ő már szándékosan dobja el. Lábával eltapossa őket és átkarolja Thomas keskeny derekát.