Under russian wings
Saját készítmény *nagyon boldog* |
Fandom: Yuri on ice
Páros: Viktor x Yuuri
Legelső ficcem a mostani kedvenc párosommal, de nem utolsó :3 Terjedelme 1820 szó körül van, fluff, nagyon happy az egész #v#
Története a Yurioval való versengés után van, mikor már az edzője Viktor . Egyik nap az orosz férfi megelégszik Yuuri viselkedésével, és kéri hogy valljon szint.
// OMG annyira szeretem ezt az animét... Nagyon nagyon durván shippelem ezt a 2 jómadarat és ne bírok betelni velük. Csak meg kell nézni, és kész a varázslás :D Konkrétan Yuurit és Viktort egymás mellé teremtette az ég!!!
Első dolgom volt kezembe venni a laptopom és nekiállni ennek a "csodának"
Próbálok több időt szentelni az írásaimra, így valószínű, hogy mostanság várható egy Kuroshitsujis finomság is ^^ //
Jó olvasást! =*w*=
- VIKTOR! – nyitom ki szemem és testem izzadságban fürdik.
Folyton ugyanaz a rémálom keringőzik velem, már lassan napok óta. Amióta ez az
orosz bajnok ideköltözött hozzánk, azzal az indokkal, miszerint mától a
személyi edzőm lesz, hát mit is mondjak… Eléggé furcsa dolgok történnek velem.
Veszek egy mély sóhajt, majd a felhúzott lábamra hajtom fejem és körbeölelem.
Nem egyszer előfordult, hogy a viselkedése vagy szimplán a beszéde félreérthető
volt és fel se merem idézni az onszenben töltött időket.
Kiskorom óta kergettem az álmom, hogy az
én példaképem közelében lehessek, erre tessék! A semmiből Japánban termett. Az
igaz, hogy a kis lurkóknak köszönhetem, ugyanis ha nem teszik fel azt a videót,
melyben Viktornak a „táncát” adom elő, akkor valószínűleg az elkeseredettségem
következtében visszavonultam volna. Örülök, hogy nem így lett.
Aww, viszont itt van. Egy épületben
velem. Valaki már igazán felkelthetne,
mielőtt…
- Yuuri! Ohayou. Bemehetek?
Hirtelen mozdulattal kapom fejem az ajtómra és kis híján majdnem felsikítok. Ki kell kelnem az ágyból. MOST!
- Bemegyek! – oldalról hangokat hallok
és 2 másodperc múlva nedvességet érzek arcomon. Maccachin, Viktor kutyája azon
nyomban az ágyamon termett és le is tepert. Ellenállni, egy ilyen aranyos
kutyának? Valóságos akadály! Elmosolyodok és megsimogatom bársonyosan puha
szőrét feje tetején. Szabadulni nem igazán tudok, mivel két első mancsa a
mellkasomon támaszkodik, és lelökni nem szeretném.
- Nekem is hagyhatnál az élvezetből, Maccachin
– az a tökéletes mosoly! Bumm, egy nyíl a szívbe – Nem gondolod? – először az
ágy szélére ül, majd mellém fekszik, minek hatására a kutya is teret enged
gazdájának, őszintén, fogalmam sincs, mit akar. Félek.
- Mi-mit szeretnél? – nyögöm ki.
- A nevemet kiáltottad, nem?
- Eee… öhm… - Francba! Azért csak nem
kiabálok olyan hangosan, hogy odáig elhallatszódjon. Mit kéne mondanom?
- Netán kezdek félrehallani és
képzelődni? – egyik kezét szájához veszi, oldalra dönti fejét és felveszi a
gondolkodó-pózt.
- Nem, dehogyis! Nem erről van szó… Csak…
- Csak? – rámmered azokkal a gyönyörű
kék szemeivel – Hiányoztam?
- Micsoda? Honnan veszed?
- Elég erőteljesnek tűnt – rámkacsint, s
mintha egyre jobban felém kerekedne.
- Hány óra?
- Hah?!
- minden bizonnyal nem kedveli a gyors váltásomat, az éppen nem is tudom
mi közben. Mit akar tőlem? Vajon minden orosz ennyire perverz lehet? Szívem
őrült ütemben elkezd kalapálni és felülök nagynehezen eredeti helyzetembe.
- Lassan indulnunk kéne edzésre, nem
gondolod? – megvakarom tarkóm, hogy könnyítsek magamon és könnyebben elrejtsem
zavaromat.
- Akkor hagylak készülődni – megint
feltűnik arcán a vigyor és nem mozdul ágyamról.
- Nem mennél ki?
- Miért?
- Fel szeretnék öltözni.
- Milyen szégyenlős vagy. Pedig már nem
egyszer láttalak me…
- Az más!
- Nem értem a gondolkozásod.
- Kérlek.
- Jó, indulok, de siess, mert nem sokat.
5 nap elteltével…
Ma reggel is könnyeim közepette
ébredtem. Ismét. Megszakadás nélkül. Egy nyugodt reggel ennyire nehéz lenne?
- Jó reggelt! Jól aludtál?
Felkiálltok és a takaró is lerepül rólam, majd azonnal magamra húzom, épphogy
az arcom kilátszik.
- Mióta vagy itt?
- Pontosan annyi ideje, hogy tudjam,
valami nagyon nincs rendben veled. Kivele – kezeit széttárja, lecsukódik szeme
és egyik lábát átdobja a másikra – Én várok.
- A teljesítményemmel van gond?
- Honnan jött ez? Emiatt ne agyalj, még
jobb is, ha úgy vesszük. De nem erre gondolok. Mostanában nagyon elbambulsz.
Esetleg megtetszett egy lány?
- Teljes képtelenség!
- Tudod, az elő barátnőmmel akkor
ismerkedtem meg, amikor…
- Nem. Tényleg nem ez a baj – megragadom
a kezét, csak hagyja már abba. Tekintetemet leszegezem a lepedőre és most
veszem észre, hogy meglehetősen gyűrődött.
- Több, mint 5 napja reggelenként értem
kiálltasz.
- Miiiih?! –beleborzongok és hangom is
elcsuklik. Ezt miért nem veszem észre? Mindössze kettőre emlékszem.
- Bizony. Szóval itt az ideje, hogy
beavass. Esetleg utánam vágyódsz?
- V-Viktor!
- Jó, akkor egyezzünk meg abban, hogy a
mai napot szabadnapnak kivesszük és elmegyünk együtt valamerre. A nap végén
vacsorázunk és elmondod mi bánt. Tovább nem halaszthatod, jó?
- Mi lesz a forgással és a…
- Várakoznak.
Egy-két percig hezitálok, majd egyenesen
szemeibe meredek és bólintok. Nem hinném, hogy egy nap kihagyásba belehalnék,
de a reggeli futásból nem engedek. Megbeszéltük, hogy reggelinél látjuk
egymást, addig is rendbe szedem magam. Gyors megejtek egy zuhanyt, elintézek
mindent a fürdőben és egy kényelmesebb ruhát választok a napra.
Kiérek az ebédlőbe, ahol a kedves családom épp reggelihez terít. Viszonylag
gyorsan befejezzük az étkezést és Viktorral leegyeztetek egy időpontot, mikorra
lenne számára megfelelő, hogy visszatérjek a futásból.
Csupán 10 percre terveztem, de
szokatlanul kések. Elszámoltam a hosszt vagy csak lassabb voltam a kelleténél?
- A késés olyan japán szokás?
- Bocsánat! – A férfi már várhatott rám
egy ideje, 10 perc is soknak tűnik, főleg ha egy jól szervezett napi programot
kéne követni. Kifújom a levegőt és hagyom testemet visszaállni normális
ritmusába. Rendben, elnézi Viktor, mert rettentően kedves, de tisztában vagyok
vele, hogy nem nagyon szívleli és képes kitalálni minden marhaságot, csakhogy
elhitettesse velem, egyáltalán nem probléma az ilyesmi. Mint általában, mosolyog
és int, hogy menjünk.
Egész nap érdekesebbnél érdekesebb
dolgokat tettünk, várakat, még múzeumokat is látogattunk. Teljesen kimerültem.
Lassacskán az óra is kerekedik hatra, megvacsoráztunk, majd közösen
megszavaztuk a nyugtató fürdőzést az onszenben. E tájban senki sincs ott,
kellemesen, és ami a lényeg, zavartalanul is használatba vehetjük. Külföldi
edzőmnek sem kellett több, egyből rábólintott. Furcsán érzem mellette magam,
mintha kicseréltek volna. Szívem kalapál, de nem szeretem, vagy… ilyesmi.
Hiszen köztudott, hogy férfi, csakúgy, mint jómagam, és hogy is mondjam, nem
éppen „egészséges” egy efféle párkapcsolat.
A fürdőző egyik végébe húzódok, ott
várakozok. Akaratlanul is becsukódnak szemhéjaim és hirtelen megsokszorozódott
súlyuk, elfog az álmosság. Az okát nem tudom, mert nem volt ma sem edzés, sem
megerőltető feladat, akkor hogyan?
- Fáradt vagy? – mély hang visszhangzik
fülemben és kiráz a hideg. Észre sem vettem, mikor jött Viktor a vízbe vagy ami
mégjobban foglalkoztat, mióta is tartózkodik mellettem.
- Talán egy kicsit. Fárasztó volt a nap,
ahhoz képest, hogy alig csináltunk valamit – fejemet felé fordítom, így
pontosan láthatom minden mimikáját – Mármint ami nem edzés.
- Nem akarsz aludni menni?
- Még nem. Kiélvezem ezt a meleget. Adj
még 5 percet.
- Mindjárt bealszol! Mit csinálok
ezután, ha itt megfulladsz? Hah?! Még a végén azt hinnék, hogy szándékos
merényletet követtem el ellened, mert tehetségesebb vagy nálam. – Felfogni,
amit mond. Koncentrálj! Megrázom fejem és elkerekedik szemem.
- Mit… mondtál az előbb?
- Merénylet?
- Tehetségesnek tartasz?
- MI? Ilyen nem hagyta el a szám, Yuuri.
Képzelődsz – egy jóízű nevetés fakad ki gyönyörtű ajkai közül, de szerintem
pontosan tudja, hogy kimondta, de ezt beismerni, az már nagy luxus nála.
- Hát… Én viszont megyek aludni.
Magamnak is be kell vallanom, hogy
egyáltalán nincs kedvem egyedül hagyni Viktort, meg egy perc elteltével
meggondolom magam és az 5 perc túl sok lenne, ki se bírnék annyit. Elmondhatatlanul
álmos vagyok, és egy dolog jár fejemben. Ráadásul a víz rettenetesen meleg és a
levegő párásabb, ami csak ront a helyzeten. Megindulok a kijárat felé.
- Yuuri, aludjunk együtt!!!
- Tessék? – 180°-os fordulat követte a
hátam mögül jövő hangot. Nem úgy volt, hogy elmegy aludni? Megvárta, amíg ki
nem jövök innen? Belegondolva, nagyon aranyos tőle.
- Veled akarok aludni!
Határozott hangnemhez határozott
mozdulatsor társul. Megszólalni se bírok. Elkapja a csuklóm és 15 perc múltán pizsiben
fekszünk az ágyamon, ami nem zavarna, ha nem vele kellene lennem itt, szűkösen.
Ez alkalommal nem hagytam kint semmiféle
poszter, ami arra utalna, hogy mekkora rajongója vagyok Viktornak. Mindössze
egy árulkodó jel maradt. A pólóm, mely még mindig ott fekszik a padlón,
közvetlen a szekrényem előtt, de ez legyen a legkisebb problémám. Az ablakot
résnyire nyitva hagytuk, hogy friss levegő járja át a szobát. Az orosz férfi
otthonosan mozogva szobámban keres egy takarót magának és mikor sikeresen
kirántja a többi közül, egyből felém jön, és bebújik az ágyba a megszerzett
zsákmányával.
- Alszol is?
- Nem. Nem tudok.
- Pedig a fürdőben nem így volt.
- Az akkor volt, most…
- Akarod, hogy elaltassalak? – Csökkenti
a távolságot. Fejem a párnán pihentetem, mire ő megsimítja arcom és párnájába
könyököl, melyre fejét helyezi. Nagyon sexi így, de a baj, hogy zavarbaejtő.
- N-nem kell. – Érzem, ahogy egyre
vörösebb lesz arcom.
- Ha nem akarsz aludni, akkor mesélned
kell. Ma reggel bele is egyeztél, hogy elmondod, mi bánt.
- Nem szeretnék róla beszélni. – Tényleg
nem. Inkább hátat fordítok neki és jobban magamra húzom a takarót. Hangok
csapják meg füleimet a hátam mögül.
- Yuuuuuri… Ennyivel nem elégszem meg!
A-a csípőmre csúsztatja kezét.
Érzem, ahogy teste enyémhez simul, de a két takaró megakadályozza, hogy bármely
más érintkezés létrejöjjön.
- Mondd el szépen – közvetlenül fülembe
suttogja, kis híján, hogy nem sikítok fel.
- Viktor! Meggyőztél, csak ne csináld
ezt.
- Mit? – visszatér eredeti helyzetébe.
- E-ezt… - végigmondani egyáltalán nem
tudom, elcsuklik hangom és tátva marad szám. Veszek egy hatalmas levegőt és
kifújom – Hol kezdjem? Ugyanaz az álom kísért minden áldott éjjel. Félek, hogy
elrontom a begyakorolt mozdulatokat, hogy nem tudom elsajátítatni mindazt, amit
próbálsz tanítani nekem. Elbukom a versenyeket és csalódást okozok neked, ezt
nem szeretném, mert felnézek rád és te vagy a példaképem. Ma, kicsit másképp
alakult. A Grand Prix Final versenyén fantasztikusan alakult minden, amikor
megcsúsztam és bevertem a fejem. Természetesen nem nyertem, sőt… Utolsó
helyezést kaptam és te – nem akarom folytatni. A sírás már kerülget és érzem,
hogy ha erre gondolok, akkor le is gördül arcomon az a könnycsepp – szó nélkül
fogtad magad, és elsétáltál a fény felé. Még csak rám se néztél! Engem meg otthagytál
a sötétségbe, egyedül. Nagyon nehezen viseltem és utána elhatároztam, felhagyok
a korcsolyázással. Számtalanszor próbáltam utánad rohanni és egyfolytában
nevedet kiabáltam, valószínűleg ezeket hallhattad reggelente is– legyűrtem a
feltörekvő sírást és szemeibe néztem elhatározottan – De ígérem, hogy nem lesz
alkalom, hogy csalódj bennem. Teljes mértékkel küzdeni fogok érted és az
elismerésedért! Viktor…
- Yuuri, te ilyeneken aggódsz?
- Az elején is megmondtam, hogy nem
szeretném elmondani.
Lehajtom fejem és babrálni kezdek az
ujjaimmal. Sejtettem, hogy ez lesz.
Hirtelen megragadja a karom és magához
ránt. Kellett 1-2 másodperc, mire eljut tudatomig, hogy puha ajkai az enyémen
vannak.
- Viktor? Mit csinálsz.
A következő pillanatban leteper, és
ahogy fölém kerekedik, ahogy arcába hull ezüstös haja, elképesztő! Fangörcsöm
megint felkerekedik bennem, alig tudom elfojtani magamban. Egy hosszú csók
követte az eseményeket, ám abbahagyja. Hátára gurul és visz engem is magával,
így mellkasán fekszik fejem, s hallom hevesebben lüktető szívét.
- Yuuri. Szeretlek és akármi történik,
nem foglak elhagyni. Maximum keresek egy új tanítványt, de téged, mint
szerelmemet, nem foglak elpazarolni.
- Így érzel?
- Hát hogyne, én zamatos katsudonom! –
Szorosabban magához ölel.
- Viktor… - végül nem tudom tovább
magamban tartani a sírást és testébe fúrom arcom – SZERETLEKH!!!
- Ameddig örömkönnyek, amiket hullatsz,
boldog leszek.
Teljesen el is feledkeztem, hogy álmos voltam, ám a férfi nyugtató kezei alatt
újra visszatért a rég elfeledett fáradtságom, s karjai közt biztonságra leltem.
- Minden másképp lesz ezentúl. És
remélem, megengeded, hogy éjjelente nálad aludjak – felkacag, majd éjjelipuszit
nyom fejemre.
- Uhum… Csak aludj.
Ujjai hátamon cikáznak és az
elkövetkezendő tíz percben már el is alszok. Mostmár nem gyötörnek a borzalmas
álmok, tisztában vagyok, amíg mellettem tudhatom Viktort, belehúzok és
elkövetek mindent, hogy ne okozzak neki csalódást.
Naa ezzel azért gyorsabban eljutottam a kommentig így hogy már olvastam előtte egyszer... másfélszer... XD igazából úgyis tudod a véleményemet szerintem (meg egyszer majd megnézem veled az animét is hogy legalább képben legyek az egésszel XDD <3), de azért megírom, hogy nagyon cuki lett, és olvasom a többit is, meg várom a következőket :3 ;)
VálaszTörlésNa eljutottam idáig, hogy itt is válaszoljak te summó! :D
TörlésEbben az a legjobb, hogy végül beadtad a derekad és megnézted velem. Az utolsó rész... arról inkább ne beszéljünk... xD
KÖVI ÉVAD MEGINT EGYÜTT? *w*
legjobb kariaji *A*
Törlésarról nem beszélünk. arról sírunk. xD
EZ MÉG KÉRDÉS? *-*
RÍÍÍjunk azon *cry*
TörlésNA ez csak költői kérdés volt XD
( kései válasz meg minden)